Teljesen véletlen fedeztem fel ez a természetes diadalívet, így annál boldogabb voltam, amikor rátaláltam!

Az utolsó pillanatban lemondták a munka ebédem, így volt időm délelőtt elmenni egyet kirándulni a sziget keleti oldalára. Ilyenkor, amikor nincsen betervezve hogy hova fogok menni, csak beülök a kocsiba és elindulok valamerre, aztán az első szimpatikus lehajtónál kimegyek az autópályáról. Így tettem most is és találtam magam Arco de Tajao ezen csodás és érdekes lávafolyásánál, ami az évszázadok alatt formálódott napról napra és a végén kilyukadt. Ha megfelelő szögben nézzük a háttérben az óceán is látszódik ezért tökéletes helyszíne lehet akár egy-egy legénykéréses fotózásnak is!

A diadalívnél a látogatók általában fél órát töltenek, majd haladnak tovább a frenetikus hangulatú pezsgő Tajao faluba, ahol ne lepődjünk meg azon, ha egy-egy helyi hajléktalan elkér néhány eurót, amiért „vigyázott a kocsinkra” míg mi fürödtünk vagy ebédeltünk egyet. 

Imádom az ilyen random kiruccanásokat, mindig valami új csodába botlok bele!

A szigetek vulkáni eredete elősegíti a szinguláris megjelenésű és különleges vonzerejű geológiai képződmények fennállását. A sziklák mérete és nagysága általában lenyűgöző, de mi van ezekkel a vulkáni „csövekkel”?  Ezeket a diadalíveket a kitörések idején izzó lávaáramok képezték, amelyek felső része a levegővel való érintkezés közben hirtelen lehűlt. A víz évszázadok óta alakította ilyenre a terület tipikus vulkáni tuffájának képét, mely miután kilyukadt, különös helyszínt ad a fotósok számára, akik természetes képkeretként használhatják azt.